2.rész-TH

2012. jan. 9. 20:16 - írta dodoos Mein Gott!*-* Köszönöm szépen az összes komit,nagyon-nagyon aranyosak vagytok,lányok. :) Sajnálom,hogy ilyen sokára van kész a 2. /: Remélem most is tetszeni fog a rész nektek,úgyhogy kérek szépen még sok-sok ilyen szép kommentet! :) Puszi és jó olvasást!

2.rész-TH

Suli után ahogy megbeszéltük,Audrey-ékhez mentünk. Az úton szokás szerint összvesztünk azon,hogy melyik számot adjuk elő. Én azt a számot szerettem volna,ami frissen élt az emlékezetemben,de a barátnőm azzal érvelt,hogy túl sok idő lenne betanulnia és előadnia is a tab-ot egyszerre.
Egy kicsit elvonta a figyelmemet a veszekedésünkről az a pillanat,amikor megláttam Audrey-ék házát. Szinte abban a pillanatban elmosolyodtam,ahogy felnéztem a kis dombon lévő,gyönyörűen megmunkált villa-szerűségre.

Audrey-nak senki nem róhatja fel,hogy hülye picsa. Még azt sem,hogy elkényeztetett. De,hogy az apukája a világ egyik leghíresebb építesze,aki milliókat keres még a köhintésével is,az is biztos. Engem ez sosem érdekelt,mert egész életemben kedvesen,lányaként bánt velem,mindig amikor náluk aludtam.
Martin-nak és Barbara-nak Audrey egyedüli gyerekként jutott,majd miután megszületett,pár hónappal később elváltak. Audrey eleinte mindig az anyukájával lakott,de ez nem működött,mivel Barbara-t folyamatosan más országba/kontinensre irányították a munkája miatt.
Viszont Maritn imádja a lányát,és azt is szívesen elviseli,ha órákat töltünk kornyikálással és gitározással,a szinte "közös" szobánkban.

Rengeteget voltam náluk,és sose unnám meg. És itt egyáltalán nem a medencéjükről,óriási balkonjukról,tenisz pályájukról beszélek. Hanem a hangulatról. Martin általában sosincs otthon,ezért rengetegszer aludtam már náluk,hatalmas pizsmapartikat,és mozizós estéket tartva. A világ legjobb dolga ha az embernek saját moziterme van,esküszöm! Az már csak ráadás,ha a moziteremben jakuzzi fröcsög. A szobák számáról fogalmam sincs,mert a folyosók végeláthatatlanok. Audrey szobájában saját francia ágyunk van,és mindig kikapcsol a gyönyörű lila-narancs fürdőszoba is.
Ennyi minden hallatán,bárki simán rávágná,hogy Martin meg Audrey,fellengzős,beképzelt emberek. Nos,őket fel kell világosítsam: egyáltalán nem így van. Audrey-nak egyedül én vagyok a barátja,Martin pedig olyan sokat dolgozik,hogy nincs ideje hencegni.

Kis ideig töprengtem a kapuban,de aztán a barátnőm a karomra csapott.
-Csipkerózsikaaa! Ébresztő van,kisanyám,nincs itt a szőke herceg,hogy megcsókoljon. Erről jut eszembe. Nem fogod elhinni,de megjelent a legújabb BVB poszter,az elején Andy Sixx-el!-áradozott,amíg megtettük az utat a házig a kis lejtőn.
Na,igen. Black Veil Brides, My Chemical Romance, Green Day, Tokio Hotel. Már csak azon csodálkozok,hogy Audrey miért mindig ilyen színes,amikor olyan sötét zenéket hallgat.
-Melyik újságban volt?-kérdeztem,amikor beértünk a konyhába.
Én otthonosan ledobtam magam a bárszékre,amíg Audrey elhalászta a narancslevet a hűtőből.
-A Popcorn-ban. Te,figyu. Képzeld,a fiúk zsűrizni fognak az X-Factor-ban.-nézett rám mosolyogva.
Németországban bárkit megkérdezel,az összes ember úgy emlegeti a TH-s srácokat,hogy "A fiúk" vagy "A fiaink". Valamiért hihetetlenül büszkék rájuk. Persze,Aud velem is meghallgatatta az összes számukat,de inkább kötelességből nem mondtam semmit. Egyáltalán nem azt mondom,hogy nem tetszett,sőt. Egy-két számuk nagyon is jó. Viszont azt túlzásnak tartom,hogy ha valaki nem tudja,hogy a Zimmer 483 hanyadik dala az Übers Ende der Welt,az már hazaárulónak számít. Pff. :)
-Tényleg? Csoda,hogy egyáltalán hazajöttek.-gúnyolódtam. Kicsit megcsappant az érdeklődés a fiúk iránt,amikor kimentek az USA-ba. Mindenki elszontyolodott és szomorú volt. Csoda,hogy nem volt gyász szertartás a suliban...
-Jó,tudom,hogy szerinted nem volt szép dolog tőlük,de mindenki tudja,hogy ott százszor...nem is,ezerszer jobbak a zenészek lehetőségei!-magyarázta gyorsan,mielőtt egy rossz szót mondhattam volna a kedvenceiről.
-Oké,oké.-kortyolgattam az italomat.-Felhívom anyát.Viszont ha nem kezdjük el záros határidőn belül,akkor tuti felesleges lesz már felpakolni a cuccot a youtube-ra.
-Oké. Addig,megyek előszedem a cuccot a gitár-szobából és lelkiekben felkészülök egy újabb vitára.-kezd szarkaztikus lenni a barátnőm. Vagy nem?

Ahogy mondtam,előszedtem a mobilomat és megcsörgettem anyát,próbálva felidézni,hogy vajon ma van e 8. órája és biztos megzavarom,vagy feleslegesen aggódok.
Végül felvette.
-Jó,tudom,apád elmondta!-hadarata kicsit aggódva,köszönés nélkül.-De hidd el,kicsim minden a te érdekedben történt! Nem hiába mondogattam mindig azt,hogy állj a sarkadra,és...
-Anya!-szóltam közbe.-Miről beszélsz? Azért hívlak,mert Audrey-nál vagyok. Megint csinálunk egy cover-t,vagy valamit. Maya pedig azt üzeni,hogy Olaf-hoz ment,de vacsorára hazaér.
-Ó.-gondolom,most sokkoltam.-Ne haragudj,egy csomó más...dolog járt a fejemben. Ezek szerint apád nem mondott semmit reggel?-érdeklődött.
-De.-válaszoltam.-De csak annyit,hogy jó reggelt meg a szokásosat. Miért? Anyu,mi van egyáltalán? Miről beszéltél az előbb?
-Ugyan,semmiről! Majd este beavatlak,ha mindannyian hazaértünk. Próbáljatk csak Audrey-val,és mondd meg Martin-nak,hogy puszilom!-nyomott ki.

-Van egy olyan érzésem,hogy ma mindenki megbuggyant.-léptem be a szobába,majd jóleső sóhajtással vágtam magam hanyatt az ágyon.
-Miért,mi volt?-lépett be kicsit morcosan Aud,kezében Lucu-vel.(ejtsd: lüszü)
-Szóval ma ő a soros?-ültem fel kicsit élénkebben.
A gitárok közül Lucu a kedvencem. Audrey Mango-t szereti a legjobban,de úgy látszik,hogy ma a kedvemben akar járni. Érdekes.
-Aha.-nézett egy pillanatra a kezében tartott hangszerre,majd visszafordult hozzám.-Na szóval. Mit mondott Louis?-ült le mellém.
-Ja,csak valami butaságról hadovált,hogy ugye apa nem mondott nekem semmit,meg ilyesmi.-legyintettem.-Fogalmam sem volt miről beszél.
-Aha.-mélázott el egy pillanatra.-Fura.
-Na.-néztem fel a bambulásból.-Kezdhetjük?

Másfél órával,néhány füzetszakadással,és egy-két könycseppel később elégedetten nyugtáztuk,hogy tudjuk,melyik dalt fogjuk előadni.
Végül engedtem a felsőbb akaratnak,és Audrey kívánságára,egy régebben betanult számot fogunk játszani. Mégpedig Xtina-tól a Fighter-t. Egyik kedvencem,és (nem nagyképűségből mondom,mert mindig figyelek) meg van hozzá a hangom is. Viszont amikor kicsit hajlítani kell,mindig nagyon kell figyeljek,nehogy elcsússzon.
Felvettem a kis zöld kézikamerát,az ágy elé ültünk,csatlakoztattuk a lapitopihoz és benyomtam a start gombot.
-Sziasztok!-mosolyogtunk bele egyszerre a kamerába angolul. Minél jobban megértenek az emberek,annál jobb.
-Itt Liza...-kezdtem,majd a barátnőm folytatta-...és Audrey.
-Ma egy számunkra nagyon különleges dallal készültünk,ami az én személyes kedvencem.-néztem egy pillanatra a kottákra,majd vissza a kamerába.
-Igazából volt egy kis vita köztünk a dal miatt.-néztünk egymásra mosolyogva.-De már minden oké,úgyhogy reméljük tetszeni fog nektek.
Audrey egy pillanat alatt teljes átéléssel kezdte pengetni a húrokat,én pedig lehunyt szemmel adtam át magam a zenének,majd kinyitottam a számat,és...