Díj :')

2012. máj. 2. 19:56 - írta dodoos *Húú,hát nagyon szépen köszönöm a díjat @zoesch-nak. Nagyon sokat jelent ez nekem,mivel imádom az írásaidat és igazán felnézek rád. :) Szóval nagyon köszönöm és imádlak csajszi.<3*



1. Tedd ki a képet! 2. Köszönd meg annak, akitől kaptad! 3. Írj 10 dolgot magadról! 4. Küldd tovább 6 bloggernek/bloggerinának! 5. Hagyj bejegyzést a blogjukon!

1. Megvolt. :)
2. Nagyon köszi @zoesch! <3
3. -THG (The Hunger Games) mániás vagyok <3
-mostanában rászoktam tuc-tuc diszkó zenéket hallgatni oO
-most nyelvvizsgáztam és fogadok,hogy elszúrtam :D
-jelenleg Criminal Minds-okat nézek :') I love Reed!*-*
-humán tantárgyak az erősségeim,főleg a nyelvek
-diplomata szeretnék lenni,lehetőleg Angliában vagy Amerikában :)
-rengeteg parfümöm van,olyan mintha gyűjteném őket :D
-a Tokio Hotelt egyedül én szeretem a személyes környezetemben
-értek már atrocitások a zene stílusom miatt
-kedvenc filmem az Oroszlánkirály 2 *-*
4. Nagyon kevés bloggerina van sajnos most már akit olvasok,de azért küldeném:
www.lethaldolls.blog.neon.hu/
www.kegyetlenjatekok.blog.blikk.hu/
www.stop.blog.neon.hu
Ők hárman csak. :(
5. Okidoki.

P.S A rész készülőben van. Holnap/holnapután felkerül. :)

4.rész-TH

2012. márc. 25. 19:41 - írta dodoos *Aztapasztacipőpaszta! :D Komolyan,én sose gondoltam volna,hogy bejutok a legtöbbet olvasottak közé,eddig csak reménykedtem. *-* Nagyon szépen köszönöm csajok. <3 Tessék,itt a részetek,remélem tetszeni fog. :)*

4.rész-TH

Másnap kicsit feszülten és izgatottan dobtam le a cuccomat Aud mellé a padunkba.
-Gondolkoztam.-jelentettem be komolyan.
-Megleptél-nézett rám tényleg meglepettséget színlelve-volna,ha nem tudnám,hogy van agyad.
Legyintettem,hogy hagyja a poénkodást máskorra.
-Mi lenne ha jelentkeznénk az X-Faktorba?-kérdeztem halkan és kicsit rezignáltan,és egyáltalán nem alaptalanul.
Audrey ugyanis képes nagyon beleélni magát dolgokba,és egy perc alatt dönteni világrengető kérdésekről,egyszerűen ilyen a természete.
Én teljesen az ellentettje vagyok,szeretem átgondolni a dolgokat és megfontoltan döntést hozni.
-Hát ez kurva jó!-pattant fel a székéről,de egy másodperc alatt visszahúztam.
Ugyanis ebben a pillanatban lépett be a tanár,aki balszerencséjére hallotta a felkiáltást...
-Tanner kisasszony,ha már ennyire örül valaminek,akkor kérem jöjjön a táblához és ossza meg velem is.-szólította ki Frau Bayern,a földrajz tanár felelni a barátnőmet.
Audrey keservesen tápászkodott fel,de a szeme még mindig ragyogott.

-Akkor lássuk csak-lapozta fel a tanár a naplót-Amerika jellemzése,térkép segítség nélkül.-jelentette be könyörtelenül.
Ezt nem hagyhattam,nem igazságos!
-Elnézést,-emelkedtem fel a székemből zavartan,mivel mindenki rám nézett-de benne van a házirendben,hogy a tanuló rendelkezésére bármikor állhat atlasz vagy térkép szóbeli vagy írásbeli felelésnél.
Frau Bayern dühösen fújtatott,majd bosszúsan legyintett.
-Rendben van,akkor Meier felteszi a térképet,csak kezdjük már el!

Ebédszünetben nyugodtan üldögéltünk,mivel utána volt egy lyukas óránk.
Egyikünk sem jár tesire,mindketten végleges felmentést kaptunk,amit Martin egyik orvos ismerőse rendezett el.
A diagnózis szerint nekem súlyos gerinc-ferdülésem,Aud-nak pedig menstruációs zavarai vannak,ezért nem vehetünk rész testnevelés órákon. :)
-Még mindig alig hiszem el,hogy 5-öst kaptam.-kapott be egy saláta levelet a barátnőm.
Vállat vontam.
-Kívülről tudod Amerikát,térkép se kellett volna,de nem hagyhattam szó nélkül.Az a banya nagyon utazik rád.-jegyeztem meg a hamburgeremet rágcsálva.
-Aha.Mindegy.-gondolkodott el-Komolyan gondoltad az X-Faktoros jelentkezést?
-Azt hiszem.-bólintottam.-Imádnánk,bár rengeteg munka lenne vele.
-Ajj,gondold már el,hogy az ikreket kapjuk mentornak!Végre összejöhetnék Billel!-úgy cseppent el mint a fagyi nyáron.
-Aud!Ez komoly.Ha jelentkezünk is,akkor nagyon kell koncentrálnunk és keményen kell dolgoznunk!-szögeztem le szigorúan.
-Tudom,de annyira isteni ötlet!Mi lenne ha ma este beszélnénk a szüleinkkel?-kérdezte,én pedig már nyitottam a számat,hogy válaszoljak,amikor valakik megálltak az asztalunk mellett...
-Miről van szó csajok?Csak nem az X-Faktorról?-vigyorodott el Destiny szélesen.-Tegnap adtuk be Gretel-lel és Uschi-val a jelentkezésünket.

Minden suliban vannak gonosz,gyönyörű pompom lányok.
De Destiny más,ő maga az ördög.
Angol családból származik,első osztályban költöztek ide,mert az apja itt kapott munkát,mint orvos. Akkor egyáltalán nem beszéltek németül,és mivel elsősök voltunk mi se nagyon tudtunk vele kommunikálni. Egyszer viszont megpróbálkozott a némettel,de annyira szánnivaló volt a kiejtése,hogy muszáj volt nevetnem. Nem vagyok rá büszke,mert biztos nagyon nehéz lehetett neki.
Viszont azóta utál és el sem fogadta a bocsánatkérésemet.
Persze most már tökéletesen beszéli a nyelvünket,de mellette az angol is kiválóan megy neki,ezt pedig sosem mulasztja el az orrom alá dörgölni.

-Nagyszerű.-jegyeztem meg fagyosan.-Most pedig nagyon örülnénk,ha arrébb fontoskodnátok magatokat.
Destiny lazán hátradobta gyönyörű,fekete hajzuhatagát.
-Szóval?Versenytársak leszünk?Mármint ha egyáltalán bekerültök a következő fordulóba.-húzta el a száját,Gretel és Uschi pedig rosszindulatúan kuncogtak mellé.
-Liza álmában is jobban énekel nálad.-jegyezte meg Audrey nyugodtan,úgy hogy közben még mindig a salátáját majszolta.
Hálásan elmosolyodtam,de belül féltem is. Destiny nagyon jól énekelt,már elsőben is gyönyörű hangja volt.
-Majd meglátjuk.-hajolt oda hozzám,hogy az arcomba sziszeghessen.-Győzzön a jobb,Schwarz.

Este,amikor hazaértem szerencsére mindenki otthon volt,mivel így nem kellett kétszer vagy háromszor előadnom magam.
Ma este Audrey is beszél Martinnal,így megbeszéltük,hogy én is közlöm a családdal a tervünket.
-Megjöttem!-kiabáltam,miközben lerúgtam a cipőmet.
-A nappaliban vagyunk!-szólt ki apu a...hát,gondolom tényleg a nappaliból.
Én is elindultam befelé,és útközben még ledobtam a táskámat is.
-Sziasztok.-néztem szét,mivel mindenki a Jóbarátokat nézte a tévében.
-Szia.-hangzott monoton hangon mindenki szájából.
-Beszélhetünk?-kérdeztem gyorsan.
-Mindjárt vége van.-legyintett Maya miközben kötött(?),Rosie-val a térdén.
-Fontos lenne,légyszi'.-már szinte könyörögtem.
Anya rám nézett,majd bólintott és kinyomta a tévét.
Maya és apu egyszerre hördültek föl.
-Már mindjárt vége lett volna!-kiáltotta a tesóm felháborodva.
-Most volt a legjobb rész,amikor...-kezdte volna apu de anya lepisszegte.
-Nem érdekel a hülye műsor. Mi van Liza? Drogoztál? Büntetést kaptál? Óh,istenem csak nem vagy terhes? Miért nem mutattad be a srácot?-anya tényleg fejben képzelte be magának a dolgokat és egyre jobban lesápadt.
-Mi?-ráztam a fejem hitetlenkedve.-Dehogy! Csak arról van szó,hogy...
-Hozom a légpuskát.-emelkedett fel apa elsötétült arccal.
-A védekezés nagyon fontos,ezt már alsóban megtanították az iskolában.-rázta a fejét Maya rosszallóan.-Annyiféle módszer létezik Liza,nem hiszem el,hogy a pillanat hevében elvesztetted a fejed! Egyáltalán ki az a srác?
-Mi van?! Nem vagyok terhes! Apu visszaülnél?-néztem körbe kétségbeesve.
-Akkor meg mi történt,kicsim?-pánikolt anyu most már komolyan.
-Semmi,csak...kíváncsi vagyok a véleményetekre. Mit gondoltok mennyi esélyünk lenne Audrey-val ha...jelentkeznénk az X-Faktorba?-e végére elvékonyodott a hangom és kíváncsian vártam a reakcióikat.
Csendben mérlegelték a hallottakat,majd a szüleim összenéztek és Maya elkomolyodott.
-Lassan 18 éves leszel. Azt hiszem el tudod már dönteni,hogy mi a jó neked,és nagyon büszkék lennénk rád ha elindulnál.-mosolyodott el anya megkönnyebbülve.-Persze hatalmas felelősség és egyáltalán nem biztos a továbbjutásotok,de szerintem...szerintünk gyönyörű hangod van és érdemes megpróbálnod.
-Akkor nem bánjátok? És anyu gyakorolnál velünk egy kicsit délutánonként? És el is kísérsz minket? Hú,alig van pár nap a válogatóig!-pattantam fel lelkesen és hadarni kezdtem.
Egyszerűen nem hiszem el,hogy megengedték és támogatnak! Valóra válhat az álmunk Aud-dal!
-Beszéljük meg vacsora közben,oké?-nézett apu is az órájára.-Muszáj bemennem az irodámba.
-Oké.-bólintottam boldogan.
-Felmentem.-közölte Maya.
Tutira a páfrányaihoz igyekszik annyira.

3.rész-TH

2012. febr. 10. 11:12 - írta dodoos Sziasztok. Nem szabadkoznék,nagyon elcsesztem,tudom...sajnálom. Egyszerűen nem jutott időm az írásra. Remélem nem haragszotok nagyon. :)
Puszi és jó olvasást.^^

Nagyon hideg volt odakint,ezért különösen örültem,hogy Martin hazavisz.
Aud-tól már elköszöntem a házban,és megígérte,hogy minden percben ellenőrzi a visszajelzéseket a videóval kapcsolatban. Minimum 15 perc amíg hazaérek kocsival. Busszal kicsit több lenne,mit ne mondjak...

-És,mi újság otthon,Liza?-paskolta meg a combomat a pót apukám mosolyogva,miközben kikanyarodtunk az utcából.
-Csak a szokásos.-rántottam meg a vállam,és én is elmosolyodtam.-Maya Olaf-nál tanul,anyu mindjárt hazaér,apu pedig remélhetőleg már otthon is van.-pillantottam a fehér Baby-G órámra.
-Akkor oké. Figyelj. Gondolom hallottad,hogy Barbara megint elköltözik.-nézett rám egy pillanatra kíváncsian,majd ismét az útra koncentrált.
-Hát...igen,Audrey elmondta.-bólintottam.
-Akkor szerintem azt is,hogy meghívott titeket egész nyárra.-sóhajtott fel.-Szerintem nagyon jó ötlet,hogy végre te is kimenj egy kicsit Audrey-val,legalább nem unatkozik majd nagyon. Tudod,Barbara munkája...hogyis mondjam elég megterhelő,ezért nyáron Audrey egyedül szokta felfedezni a nagyvárosokat.-mintha kicsit gúnyolódott volna.
-Figyelj,Martin,még nagyon messze van. Tudod,hogy engem nem biztos,hogy elengednek anyuék,ismered őket. Valószínűleg előhozakodnának az összes kifogásukkal,ami csak létezik.-megforgattam a szemeimet.
-Ne aggódj,beszélek velük,ha kell. Szerintem igenis nagyon jól szórakoznátok Japánban,igazán klassz hely. Persze bizonyos határok között,Tokio borzalmasan nagy!-mosolygott.
-Azt elhiszem. Biztosan gyönyörű.-néztem ki az ablakon,kicsit ábrándozva.

-Hahó!-kiáltottam az előszobában állva,igyekeztem lefejteni magamról a cipőmet.
Miután elköszöntem Martin-tól,azon gondolkodtam,hogy anyám vajon megint mi a csudát csinálhatott,amiért olyan ideges volt a telefonban.
Anyu nagyon jólelkű,viszont kicsit hebrencs,mosolygós anyuka. Általában mindig elfelejt valami lényeges dolgot.
-Liz! Szia,kicsim. Gyere,már mindenki az asztalnál ül!-futott elém anyu bűntudatosan mosolyogva. Na mit mondtam...
-Ó. Oké. De előbb beszámolnál arról,hogy miért hívtál? Mit csináltál,anyu?-sóhajtottam fel,majd ránéztem.
-Jaj.-harapdálta az ajkát gondterhelten.-Ne haragudj,de már muszáj volt! Egyszerűen nem tudtam nézni!
-Mit?-néztem rá félve.
Kezdtem ideges lenni...mit művelhetett?!
-Rosie szétszaggatta a szamócás párnádat. Ki kellett dobnom.-bökte ki suttogva,és nem nézett rám.
-MIT CSINÁLT AZ A MACSKA?!-kiabáltam mint egy elmebeteg,majd átviharzottam az előszobán és a nappaliban alvó,ártatlanul pislogó macskára vetettem magam.
-Na ide figyelj,-sziszegtem neki figyelmeztetésképpen,miközben magam elé tartottam,hogy a szemébe nézhessek-ez volt az utolsó húzásod. Mostantól megkeserítem a mindennapjaidat,te rózsaszín púderpamacs. Még most is jobban tennéd,ha kiszöknél az ajtón,mert hidd el nekem,jobb ha nem tudod mi vár rád!
-Nem beteges ez egy kicsit?-nézett be Olaf,Maya barátja a nappali ajtón somolyogva.
-Nem.-tettem le a macskát a kanapéra,majd egy utolsó megsemmisítő pillantást vetve rá,Olaf-fal a sarkamban kimentem a konyhába.
Már mindenki ott ült.
-Liz,kérsz tiramisut?-nézett rám apu mosolyogva.
-Kutyát akarok.-közöltem nyugodtan és lehuppantam a helyemre.
-Nem,nem,nem és nem! A macskák és kutyák közt évtizedekre visszanyúló háború dúl,nem várhatjuk el Rosie-tól,aki törzskönyves fajtatiszta cica,hogy...
-Maya!-csitította anyu kedvesen az ikremet.-Nem lesz kutyánk.
-De...-tiltakoztam volna.
-Nem veszünk a macska mellé kutyát,Liza.-apu komolyan rám nézett,majd lapátolta be továbbra is a sült húst.
Nem jött össze. Viszont nemsokára háború lesz,az biztos.

-A nézettség 2034,a kommentek 30 körül vannak.-csivitelt Audrey a fülemben,miközben én az angol leckémmel bajlódtam,meg a Present Perfect Continious-sal...
-Az tök jó! Pedig még csak alig...-lepillantottam az órámra-két órája tettük fel!
-Tudom! Annyira izgi,nem? Mi lesz ha egyszer felfedez minket egy tök menő amerikai lemezproducer és szerződést ajánl nekünk? Vigyázz Hollywodd,itt jövüüünk!-kacagott boldogan.
-Odébb van az még.-mosolyogtam elnézően.-Egyébként is,soha nem fogok megtanulni angolul. Utálom.
-Pedig szerintem jó kis nyelv.-szinte láttam magam előtt,ahogy vállat von.
Persze,neki könnyű. Kiskora óta minden nyáron különböző országokban vakációzott,ezért minimum öt nyelven folyékonyan beszél. Az angol,a francia és a spanyol a kisujjában van,és németül is beszél kétféleképpen. Helyesen és helytelenül. :)
-Figyelj.-bevágtam az angol füzetemet,elegem volt.-Megyek. Hulla fáradt vagyok,majd holnap találkozunk.
-HASZNÁLD A RÓZSASZÍN HAJSZÍNEZŐT TUSOLÁS KÖZBEN!!!-kiáltotta még egyszer mielőtt mosolyogva kinyomtam.

Felnyaláboltam a neszeszeremet,a rózsaszín pizsamafelsőmet,a mackónadrágomat és az UGG mamuszomat,majd bevetettem magam a fürdőszobában.
Nem csinálok nagy gondot a szépítkezésből,hetente kétszer leradírozom az arcomat,esténként pedig befonom a hajamat,hogy hullámos legyen. Nem mindig néz ki jól,olyankor kivasalom,de ennyi.
Gyorsan lezuhanyoztam,felvettem a pizsimet,majd bebújtam az ágyamba.
Egy pár pillanatig próbáltam elaludni,de nem nagyon ment,ezért bekapcsoltam a tévémet. Felsóhajtottam. Tuti,hogy holnap se fogok tudni felkelni,bezzeg Maya...meg a páfrányai.
-Jelentkezz,ha elmúltál 16 éves,mert az X...benned is meg van!-hallottam a reklámból,majd a következő pillanatban a képernyőre pillantottam.

Jochen Schropp mosolygott szélesen a kamerába,mögötte pedig sorban az X-Factor következő zsűrijei.
Sarah Connor Till Brönnerrel beszélgetett elmélyülten, majd tőlük balra a Kaulitz ikrek integettek a kamerába.

2.rész-TH

2012. jan. 9. 20:16 - írta dodoos Mein Gott!*-* Köszönöm szépen az összes komit,nagyon-nagyon aranyosak vagytok,lányok. :) Sajnálom,hogy ilyen sokára van kész a 2. /: Remélem most is tetszeni fog a rész nektek,úgyhogy kérek szépen még sok-sok ilyen szép kommentet! :) Puszi és jó olvasást!

2.rész-TH

Suli után ahogy megbeszéltük,Audrey-ékhez mentünk. Az úton szokás szerint összvesztünk azon,hogy melyik számot adjuk elő. Én azt a számot szerettem volna,ami frissen élt az emlékezetemben,de a barátnőm azzal érvelt,hogy túl sok idő lenne betanulnia és előadnia is a tab-ot egyszerre.
Egy kicsit elvonta a figyelmemet a veszekedésünkről az a pillanat,amikor megláttam Audrey-ék házát. Szinte abban a pillanatban elmosolyodtam,ahogy felnéztem a kis dombon lévő,gyönyörűen megmunkált villa-szerűségre.

Audrey-nak senki nem róhatja fel,hogy hülye picsa. Még azt sem,hogy elkényeztetett. De,hogy az apukája a világ egyik leghíresebb építesze,aki milliókat keres még a köhintésével is,az is biztos. Engem ez sosem érdekelt,mert egész életemben kedvesen,lányaként bánt velem,mindig amikor náluk aludtam.
Martin-nak és Barbara-nak Audrey egyedüli gyerekként jutott,majd miután megszületett,pár hónappal később elváltak. Audrey eleinte mindig az anyukájával lakott,de ez nem működött,mivel Barbara-t folyamatosan más országba/kontinensre irányították a munkája miatt.
Viszont Maritn imádja a lányát,és azt is szívesen elviseli,ha órákat töltünk kornyikálással és gitározással,a szinte "közös" szobánkban.

Rengeteget voltam náluk,és sose unnám meg. És itt egyáltalán nem a medencéjükről,óriási balkonjukról,tenisz pályájukról beszélek. Hanem a hangulatról. Martin általában sosincs otthon,ezért rengetegszer aludtam már náluk,hatalmas pizsmapartikat,és mozizós estéket tartva. A világ legjobb dolga ha az embernek saját moziterme van,esküszöm! Az már csak ráadás,ha a moziteremben jakuzzi fröcsög. A szobák számáról fogalmam sincs,mert a folyosók végeláthatatlanok. Audrey szobájában saját francia ágyunk van,és mindig kikapcsol a gyönyörű lila-narancs fürdőszoba is.
Ennyi minden hallatán,bárki simán rávágná,hogy Martin meg Audrey,fellengzős,beképzelt emberek. Nos,őket fel kell világosítsam: egyáltalán nem így van. Audrey-nak egyedül én vagyok a barátja,Martin pedig olyan sokat dolgozik,hogy nincs ideje hencegni.

Kis ideig töprengtem a kapuban,de aztán a barátnőm a karomra csapott.
-Csipkerózsikaaa! Ébresztő van,kisanyám,nincs itt a szőke herceg,hogy megcsókoljon. Erről jut eszembe. Nem fogod elhinni,de megjelent a legújabb BVB poszter,az elején Andy Sixx-el!-áradozott,amíg megtettük az utat a házig a kis lejtőn.
Na,igen. Black Veil Brides, My Chemical Romance, Green Day, Tokio Hotel. Már csak azon csodálkozok,hogy Audrey miért mindig ilyen színes,amikor olyan sötét zenéket hallgat.
-Melyik újságban volt?-kérdeztem,amikor beértünk a konyhába.
Én otthonosan ledobtam magam a bárszékre,amíg Audrey elhalászta a narancslevet a hűtőből.
-A Popcorn-ban. Te,figyu. Képzeld,a fiúk zsűrizni fognak az X-Factor-ban.-nézett rám mosolyogva.
Németországban bárkit megkérdezel,az összes ember úgy emlegeti a TH-s srácokat,hogy "A fiúk" vagy "A fiaink". Valamiért hihetetlenül büszkék rájuk. Persze,Aud velem is meghallgatatta az összes számukat,de inkább kötelességből nem mondtam semmit. Egyáltalán nem azt mondom,hogy nem tetszett,sőt. Egy-két számuk nagyon is jó. Viszont azt túlzásnak tartom,hogy ha valaki nem tudja,hogy a Zimmer 483 hanyadik dala az Übers Ende der Welt,az már hazaárulónak számít. Pff. :)
-Tényleg? Csoda,hogy egyáltalán hazajöttek.-gúnyolódtam. Kicsit megcsappant az érdeklődés a fiúk iránt,amikor kimentek az USA-ba. Mindenki elszontyolodott és szomorú volt. Csoda,hogy nem volt gyász szertartás a suliban...
-Jó,tudom,hogy szerinted nem volt szép dolog tőlük,de mindenki tudja,hogy ott százszor...nem is,ezerszer jobbak a zenészek lehetőségei!-magyarázta gyorsan,mielőtt egy rossz szót mondhattam volna a kedvenceiről.
-Oké,oké.-kortyolgattam az italomat.-Felhívom anyát.Viszont ha nem kezdjük el záros határidőn belül,akkor tuti felesleges lesz már felpakolni a cuccot a youtube-ra.
-Oké. Addig,megyek előszedem a cuccot a gitár-szobából és lelkiekben felkészülök egy újabb vitára.-kezd szarkaztikus lenni a barátnőm. Vagy nem?

Ahogy mondtam,előszedtem a mobilomat és megcsörgettem anyát,próbálva felidézni,hogy vajon ma van e 8. órája és biztos megzavarom,vagy feleslegesen aggódok.
Végül felvette.
-Jó,tudom,apád elmondta!-hadarata kicsit aggódva,köszönés nélkül.-De hidd el,kicsim minden a te érdekedben történt! Nem hiába mondogattam mindig azt,hogy állj a sarkadra,és...
-Anya!-szóltam közbe.-Miről beszélsz? Azért hívlak,mert Audrey-nál vagyok. Megint csinálunk egy cover-t,vagy valamit. Maya pedig azt üzeni,hogy Olaf-hoz ment,de vacsorára hazaér.
-Ó.-gondolom,most sokkoltam.-Ne haragudj,egy csomó más...dolog járt a fejemben. Ezek szerint apád nem mondott semmit reggel?-érdeklődött.
-De.-válaszoltam.-De csak annyit,hogy jó reggelt meg a szokásosat. Miért? Anyu,mi van egyáltalán? Miről beszéltél az előbb?
-Ugyan,semmiről! Majd este beavatlak,ha mindannyian hazaértünk. Próbáljatk csak Audrey-val,és mondd meg Martin-nak,hogy puszilom!-nyomott ki.

-Van egy olyan érzésem,hogy ma mindenki megbuggyant.-léptem be a szobába,majd jóleső sóhajtással vágtam magam hanyatt az ágyon.
-Miért,mi volt?-lépett be kicsit morcosan Aud,kezében Lucu-vel.(ejtsd: lüszü)
-Szóval ma ő a soros?-ültem fel kicsit élénkebben.
A gitárok közül Lucu a kedvencem. Audrey Mango-t szereti a legjobban,de úgy látszik,hogy ma a kedvemben akar járni. Érdekes.
-Aha.-nézett egy pillanatra a kezében tartott hangszerre,majd visszafordult hozzám.-Na szóval. Mit mondott Louis?-ült le mellém.
-Ja,csak valami butaságról hadovált,hogy ugye apa nem mondott nekem semmit,meg ilyesmi.-legyintettem.-Fogalmam sem volt miről beszél.
-Aha.-mélázott el egy pillanatra.-Fura.
-Na.-néztem fel a bambulásból.-Kezdhetjük?

Másfél órával,néhány füzetszakadással,és egy-két könycseppel később elégedetten nyugtáztuk,hogy tudjuk,melyik dalt fogjuk előadni.
Végül engedtem a felsőbb akaratnak,és Audrey kívánságára,egy régebben betanult számot fogunk játszani. Mégpedig Xtina-tól a Fighter-t. Egyik kedvencem,és (nem nagyképűségből mondom,mert mindig figyelek) meg van hozzá a hangom is. Viszont amikor kicsit hajlítani kell,mindig nagyon kell figyeljek,nehogy elcsússzon.
Felvettem a kis zöld kézikamerát,az ágy elé ültünk,csatlakoztattuk a lapitopihoz és benyomtam a start gombot.
-Sziasztok!-mosolyogtunk bele egyszerre a kamerába angolul. Minél jobban megértenek az emberek,annál jobb.
-Itt Liza...-kezdtem,majd a barátnőm folytatta-...és Audrey.
-Ma egy számunkra nagyon különleges dallal készültünk,ami az én személyes kedvencem.-néztem egy pillanatra a kottákra,majd vissza a kamerába.
-Igazából volt egy kis vita köztünk a dal miatt.-néztünk egymásra mosolyogva.-De már minden oké,úgyhogy reméljük tetszeni fog nektek.
Audrey egy pillanat alatt teljes átéléssel kezdte pengetni a húrokat,én pedig lehunyt szemmel adtam át magam a zenének,majd kinyitottam a számat,és...

1.rész-TH

2012. jan. 2. 18:05 - írta dodoos Akkor parancsoljatok,meghoztam a legeslegelső részt,remélem mindenkinek nagyon fog tetszeni.Vagy legalábbis egy kicsit. :D Köszönöm szépen a komikat,nagyon jól estek,főleg mert olyanoktól is kaptam,akiket eddig nem ismertem.Szóval akkor jó olvasást!(:
<3

1.rész-TH

Voltatok már olyan állapotban valaha,hogy kis híján sikítógörcsöt kaptok a testvéretek gügyögésétől? Nos,ez még nem is lenne probléma,ha nem a páfrányához beszélne ilyen hangon! Kiakasztó.
Maya az egyik legidegesítőbb dolog az életemben.Ezt halálosan komolyan mondom!Szeretem a testvéremet,jól ki is jövünk,és nem arról a tipikus "bemegyek a szobádba,turkálok a cuccaid között" agyfárasztásról beszélek.
Egyáltalán nem. Maya a legjobb 17 éves tinédzser a világonAnnyira,hogy a jósága,kötelességtudata,szégyenérzete mellett az én dolgaim eltörpülnek a szüleim szemében,amitől nagyjából óránként kapok dührohamot.
Na,jó ez csak majdnem igaz. A dührohamokat általában elfojtom,mert mégis mivel lenne jobb egy probléma,hogyha én neki állok ordítani?
Költői kérdés volt.

Szóval a napom csak ilyen szépen indult. A szokásos. Maya a szobájában (ami természetesen közvetlenül az enyém mellett van) beszélgetett a páfrányaihoz hajnali öt óta,miközben én még hétkor épphogy csak ki tudtam kászálódni az ágyamból.
A nyakam természetesen megint elaludtam,mert a legjobb párnámat anya elcsórta,hogy a macska alá tegye. Rendben van,elfogadom,én is imádom Rosie-t,de a gondolat,hogy többet nem fekhetek a szamócás párnámon a macskaszőr-allergiám miatt,kiakasztott. Az már más dolog,hogy az allergiám ellenére cicát tartunk...Lehet,hogy egyszer beszélek egy felnőttel,hogy hívja a gyermekvédelmiseket. Na jó,azért nem ilyen rossz a helyzet. Azt hiszem...
A reggeli káromkodás sorozatot elmormolva siettem be a fürdőszobába,hogy kicsit felfrissítsem,nem éppen aktív agysejtjeimet. A tükörbe nézve aztán megállapítottam,hogy nem csak a nyakamat sikerült szerencsésen elaludnom,hanem a hajamat is. Klassz.
Hajvasalót bedugni,ruhát kikészíteni,táskát bepakolni,reggelit elvenni,házból kapitulálni,iskolában meghalni.
Reggeli teendőim sorozata.Akkor lássunk is neki...

20 perccel később,elégedetten és büszkén léptem ki a szobámból,talpig felöltözve,tökéletesen egyenes hajjal és telegyömöszölt táskával.
Nem vittem túlzásba,felkaptam egy fehér topot,felé egy bézs kardigánt meg egy szürke farmert fehér balerinával és voilá. Smink? Ugyan kérlek...alapozó és szempillaspirál. Bőven elég is,köszönöm.
Ráérősen lecaplattam a lépcsőn és benyargaltam a konyhába,hogy sikeresen becserkésszem reggeli téplálékomat.
-Jó reggelt.-pillantott fel apu a Bild-ből,majd gyorsan olvasott is tovább az asztalnál.
-Hello.-morogtam álmosan.
Meg kell hagyni,olyan úgy éreztem magam mint a mosott...légykaki,de azért igyekeztem szeptember lévén visszazökkeni a korán keléshez.
-Anyu?-néztem körül a konyhában,miközben elpakoltam a két francia pirítóst.
-Korán bement,nulladik órája is volt.-hangzott a rövid,tömör lényegretörő válasz.
-Aha.-bólintottam,majd puszit nyomtam szülőapám arcára és kisétáltam at előszobába.-Maya!!Igyekeznél?Elkésünk!-kiabáltam föl.
Hallottam,ahogy kinyílik a szobaajtaja.
-Várj meg,már csak két oldal!-hadarta,majd visszament.
Felsóhajtottam. Nem azért a húsz fillérért,de ki az aki reggel is tanul?? Mindegy,megszoktam...

3 percen belül (számoltam) sikerült elindulnunk a suliba,majd mikor beértünk külön váltak útjaink a tesómmal.
Maya Emma-hoz,ahhoz a francia csajhoz sietett,aki a legjobb barátnője és nem beszél németül,én pedig Audrey-hoz az én LB-mhez,a termünkbe.
Levágtam magam a padba.
-Reggelt.-nézett rám vidáman,a mindig színes barátnőm.
Eleinte kicsapta a biztosítékot a tanároknál,amikor kék,narancs,zöld,vagy jelenleg pink hajjal jelent meg az órán,de szerintem már teljesen elfogadják,nem lenne teljes a színei nélkül a nap.
-Szia.-vettem elő a matek cuccom.-Helyzet?Tegnap óta valami érdemleges?
-Anyám Tokioba költözik.-vigyorgott szélesen.
Néztem egyet.
-Mexikóból?-megdöbbentem.
-Aha.Váltani akar.Viszont ez tök jó,mert tudod,hogy Japánban milyen klassz ruhák vannak.Nyáron bevásárolok,az tuti biztos.-ábrándozott.
Na igen. Audrey szülei elváltak,és a lány az apukájához került,míg az anyukája fél évente/évente máshova költözik a világon. De Audrey egyáltalán nem bánja,amit meg is értek. A nyarakat én is szívesen tölteném Los Angelesben,Londonban,Melbourneben,Rómában vagy esetleg Rioban...
-Vihetnél most már engem is.-mosolyodtam el,de csak hülyéskedtem. Nyaranta mi is mindig megyünk valami közelebbi helyre.
-Épp ez az amit mondani szeretnék.-kezdett mesélni lelkesen.-Nem akarsz nyáron kijönni velem?Anyu egész nyáron dolgozni fog,én meg tökre unatkoznék. A szüleid is biztos beleegyeznek,csak 2 és fél hónap.
Felhorkantam.
Csak két és fél hónap Japánban. Nem tudom,mi egészen máshogy viszonyítjuk a dolgokat. Audrey-nek meg se kottyan a három tetkó,hat piercing és csupa skszínű haj,viszont azért az én szüleim tuti elgondolkodnak azon,hogy egyáltalán elengedjenek e/megengedhetjük e magunknak.
-Nem tudom,de messze van még.Majd meglátjuk.-váltottam témát,aminek eredményeképpen az 20 percünket az óra előtt a köröm töredezésének kibeszélésével töltöttük el.

A matek az egyetlen tantárgy amit nem utálok. Jó,vannak más tantárgyak is,amiket elviselek(például kémia,biosz,föci),de a matekot,talán kijelenthetem,hogy szeretem is. Az egész a logikára épül,semmit nem kell bemagolni vagy órákig megtanulni. Csak érteni kell.
-Schwarz kisasszony?-zökkentett ki Frau Bauer.-Mi az eredmény?-ütögette a táblán lévő feladatot ingerülten.
-53^2.-jelentettem ki kicsit félve. Nem bizots,hogy jó...
-Nos,igen.-biccentett komolyan a tanárnő,majd tovább hadart a nevezetes azonosságok felismeréséről.

-Szerinted ez bio?-böködött Audrey fintorogva egy sonkát az iskola menzáján.
Felnéztem.
-Tuti nem.Pereljük be őket!-indítványoztam.
-Benne vagyok.Úgyis vennem kell egy új DVD-lejátszót.-vonta meg a vállát a barátnőm,aki semmit nem hajlandó megenni,amiben tartósítószer,vagy állati eredetű dolog van. Bio girl.
Egy ideig beszélgetve nyammogtunk a szendvicseinken,amikor Maya és Emma állt meg az asztalunk mellett.
-Liza,figyelj csak.-nézett rám a tesóm.-Szólnál ma anyáéknak,hogy nem megyek haza délután?
-Miért hova mész?-érdeklődtem kíváncsian. Ne már,hogy az én szentfazék tesómnak programja van estére!
-Olaf-hoz,segít megbeszélni a difúziós kötésben lévő...mindegy.De vacsorára otthon leszek.-bizonygatta.
-Ja.Jól van,megmondom.-intettem unottan.
-Rendben.Köszönöm szépen.Sziasztok.-intett Maya,majd Emma is elmotyogott egy salut-t.
Olaf Maya barátja. Jobb esetben tuti irigykednék,de Olaf teljesen olyan mint az ikrem,csak fiú kiadásban. Szemüveges,okos,végzős és már felvették a Harvard-ra. Összeillenek mit ne mondjak.
-Figyelj. Ha már a tesódnak is programja van nem jössz át hozzám? Régen csináltunk már cover-t.-kérdezte Audrey.
Felcsillant a szemem és rögtön rávágtam:
-Persze!Most melyik legyen?Tegnap hallottam egy nagyon jó számot a rádióban...valami fireflies vagy mi volt benne.-kezdtem magyarázni izgatottan.
Audrey meg én,ha van egy kis szabadidőnk mindig video cover-eket teszünk fel a youtube-ra. Én énekelek különböző dalokat,Audrey pedig gitáron követ és betanulja a kottát. A nézettségünk nem túl nagy,de elégedettek vagyunk a visszajelzésekkel.

Szereplők.*

2012. jan. 2. 16:08 - írta dodoos
Sziasztok!(:
Gondoltam szolgálok egy kis meglepivel nektek még az első rész előtt,hogy kicsit képben legyetek.(:
Akkor hát,tessék pár kép a szereplőkről:

Liza Schwarz (17)




Maya Schwarz (17)




Michael (43) és Lois (38) Schwarz




Audrey Tanner (17)




Emma Couteau (16)




Olaf Groß (18)




Bill és Tom Kaulitz (19)




Jochen Schropp (39)




Sarah Connor (31)




Till Brönner (40)



Na,hogy tetszenek?*-* Lehet találgatni,hogy ki kicsoda. ;) <3

P.S. az első rész olyan 6 körül várható. (: <3

Wilkommen im Hotel.+bevezető.*

2012. jan. 1. 22:36 - írta dodoos

Aliens :D Milyen csodás nap ez a blogkezdésre nem gondoljátok?*-* Nos én mindenképpen úgy gondolom,ezért is hoztam nektek ezt a kis meglepit.Most akkor írok egy kis bevezetőt is,hogy képben legyetek az új sztorival.(:

Liza Schwarz egy tökéletesen átlagos barna hajú és barna szemű 17 éves lány nagyon vidám,pörgős természettel.
Hobbija az éneklés,amit édesanyjától örökölt,aki átlagos énektanár.
Lizának átlagos családja,átlagos élete van.
Anyukája zenét tanít egy általános iskolában,apukája pedig a rendőrök egyszerű életét éli,míg ikertestvére,Maya hobbija a zongorázás és a tanulás,továbbá elég visszahúzódó lány. Liza legnagyobb álma,hogy zeneileg elismert legyen a szakmában,és a legnagyobbakkal dolgozhasson,ezért élete egyik legnagyobb kihívása elé kell néznie amikor az anyukája megunja lány teketóriázását és benevezi a németországi X-Factor-ba.
Ezzel egyidejűleg David Jost bejelenti az LA-be költözött,lustálkodó Kaulitz ikreknek,hogy ideje hazamenni,és egy felkérésük is van az X-Factor-ban.
Vajon Lizának sikerül,és igazi énekesnővé válik?Vajon sikerül felkeltenie az ikrek figyelmét?Elmondom...csak szívatlak,ugye tudod?:DA történet egyébként Tom-os lesz,de gondolom,aki már ismer az tudja. :)

Remélem tetszik nektek,mert akkor holnap jön az első rész.(: Puszi.


(na látjátok?még ő is izgul. :D akkor mit mondjak ÉN???)